2.Rész

                                                                        *


Az autó begördült a helyszin elé.A buli zárt körű volt.Csak modellek,énekesek,szinészek voltak jelen.Persze ez nem tántoritotta el a rajongókat attól,hogy a bejárat előtt sikitozzanak.
A sofőr kinyitotta az ajtót.Két őr jelent meg mellettünk.
-Mrs. Delevigne,Mrs. Dunn.Elkisérjük önöket az ajtóig.-A fotósok,a riporterek mindent kideritenek,leadnak interneten,újságban,tévében.Az emberek mindent megtudnak.Ezután nem érdekli őket semmi.Csak látni akarják a példaképeiket,autogrammot kapni,beszélni velük.Pedig valahol legbelül mi is ugyanolyan emberek vagyunk mint ők.
Ahogy a bejárat felé közeledtünk megpillantott egy lány.Hirtelen elhallgatott.
-Cara.Cara Delevigne!-kezdett kiabálni.Minden szem ránk szegeződött és hatalmas tombolás vette kezdetét.A gépek gyorsabban kattogtak,a vakuk egymás után villantak.Elképesztő ebben a helyzetben végigverekedni egy ekkora tömegen.
-Cara,kaphatok egy aláirást?-hallottam egy hangot.De nem szokásos hang volt.Egy lányt láttam meg,aki kisebb volt.12 éves lehetett.Ránéztem.
-Kérlek ird alá.-és egy lapot mutatott elém egy tollal.Az őrök közben húztak az ajtó felé.
-Egy pillanat.-mondtam nekik,majd a lányra néztem.-Hogy hivnak?
-Elisabeth.
-Elisabethnek.-mosolyogtam-Caratól.-majd átnyújtottam.
-Úristen.-nézett fel.-Köszönöm szépen.Te vagy a példaképem!Minden fellépésed figyelem,egyszerűen imádom a stilusod.Meg téged is.-átnyult a korláton és megölelt.
-Nem hajolunk át a korláton!-lépett ide az egyik őr,és a kislány felé közeledett.
-Hagyja.-emeltem fel a hangom.-Mindjárt megyek.-Az őr hátralépett.
-Köszönöm,Elisabeth.-mosolyogtam,majd elengedtem.-Remélem még találkozunk.-néztem hátra.Ő hevesen bólogatott és a lapot szorongatta.Szeretek az ilyen pillanatoknak élni.Több önbizalmat,és szeretetet adnak.
Bent Jourdan már várt.
-Hol maradtál?
-Volt egy aranyos lány.Autogrammot kért.
-Nem láttam még modellt,aki ilyen szinten törődik a rajongókkal.-Erre a kijelentésre elmosolyodtam.
A buli már javában folyt.A hirességek mindig kimértnek tűnnek.De az ilyen bulik jó példák arra,hogy ez nem mindig igy van.A társaság nagy része táncolt,mások társalogtak,flörtöltek.Ám kevés volt az ismert arc.
-Jourdan,nem iszunk meg va..-nem fejeztem be a mondatom,mivel már senki nem állt mellettem.-Jólvan akkor majd egyedül.

*

A pultnál kortyolgattam az italom,amikor valaki leült mellém.
-Egyedül?-kérdezte a hang,majd oldalra néztem.
-Rita!-öleltem meg.Rita Ora hosszú ideje a legjobb barátnőm.Ha tehetném, mindig vele lennék.-Azt hittem már nem is fogok ismerőssel találkozni.-Rita elnevette magát.
-Képzeld.Ott voltam a bemutatón.-kacsintott,majd intett a pultosnak egy italért.Ez nagy szó volt,mivel Rita mindig nagyon be van táblázva,és kevésszer tud eljönni.
-Ne mond.-mosolyogtam.-Milyen volt?
-Gyönyörű szakma.-nézett maga elé.Már majdnem kiabált a nagy hangzavar miatt..-Örülök,hogy ott dolgozol.Tudom,hogy a legjobbak közt vagy,és támogatlak.-válaszul megöleltem.Nagyon szeretem Ritát.
Ekkor a Dj leállt,és feltűnően a szinpad felé közeledett,majd elkapta a mikrofont.
-Most pedig bemutatom a sokak által ismert,és szeretett bandát,London csillagait.Fogadják nagy örömmel és lelkesedéssel,hölgyeim és uraim,a One Direction!-kiabált,mire mindenki sikitozni,és tapsolni kezdett.Rita is,ami nagy meglepetést okozott.
-Ez az a nyálas banda?
-Menj már.Nagyon jók,és nagyon jó fejek.A bemutatón beszéltem velük.Harry azt mondta te voltál a legjobb.-Erre a mondatra majdnem kiköptem ami a számban volt.Letettem a poharat.
-Ők ott voltak a divatbemutatón?Biztosan téveszted valakivel.-nevettem kinosan.
-Már hogy téveszteném.Beszéltem velük.-intett a fejével.Harry állt meg legelől a mikrofon előtt.Nyeltem egyet.A felismerés nyillalt belém.
-Rita..
-Hm?-kérdezte miközben tapsolt,mint egy eszeveszett kislány.
-A bemutatón.Harry véletlenül..nem napszemüvegben volt?
-Ezt te honnan tudod?-nézett rám.-Láttad?
-Talán..-dőltem hátra majd kifújtam a levegőt.
-Egy valakit szeretnek jobban a lányok a focistáknál..-mondta,és a szája súrolta a mikrofon fejét.
-Hé!-mondta Louis.Erre mindenki nevetett.Én furán körbe néztem.
-...a sztárt..Zenét!-mondta Harry,mire újra tapsvihar következett.
-Ezt én nem hiszem el.-hunytam le a szemem.Felcsendült a ,,Rock me,,-,,Ringass el,, cimű szám.Rita kivülről énekelte.
 Az utólsó refrénnél Harry megtalált szemével,és hosszasan az enyémbe nézett.Megfagytam.A legutolsó hang után megint a szájába harapott és tétovázva szétnézett.A leghatalmasabb üvöltözés következett.
-Köszönjük.-mosolygott Zayn azt hiszem.A fiúk lejöttek a szinpadról,és elvegyültek.Harry kezet fogott a fő tervezővel.Akár két régi jó barát.Majd nevetni kezdtek,ezután valami komolyabb témáról eshetett szó.Harry bólogatott.Ebben a pillanatban Mr.Clark rám mutatott,majd Harry is rám nézett és elvigyorodott.Mr.Clark felemelte az újját,és odaintett.Remek.
-Rita,mindjárt jövök.Egy pillanat.

1. rész

                                                                              *


-Lányok.Mint mindig,most is mindent bele kell adnotok.Nincs hiba,nincs bizonytalanság.Mindenki tökéletes kell legyen,rendben?-bólintottunk.-Oszoljatok.-forditott hátat a fő tervező.Utána néztem.Kis idő múlva megállt,és megfordult.
-Főleg az elsők igyekezzenek!Az idő pénz,és jól kell vele bánni.-emelte fel ujját.-Hm?-nézett rám,mivel észrevette,hogy bámulom.Felkaptam a fejem és elindultam.
Elképesztő,hogy mi folyik egy bemutató előtt a háttérben.Futkosó emberek,ideges fodrászok.Ennyi idő alatt már megszoktam a nyüzsgést,de néha még mindig nem hiszem el.Mégis ez az életem,és erre vágytam.Fényre,a nyüzsgésre,a csillogásra,partykra.Csak igy élek teljes életet,és igy élvezem.
Kissé felgyorsitva a tempómat, kerestem az asztalom és a sminkesem.Amikor végre megtaláltam szememmel,odasiettem és leültem.Szembe forditott a tükörrel,és végezte munkáját.Ekkor pillantottam meg a tükörben a mellettem ülő lányt.Halványan rámosolyogtam,majd megszólalt.
-Nem is izgatod magad.
-Minek tenném?-hunytam le a szemem,hogy szemhélyamra festék kerülhessen.
-Mostanában nem veszed elég komolyan a munkát.-kinyitottam a szemem.
-De.Komolyan veszem.Ez a legfontosabb az életemben,és biztos vagyok a munkámban.Szeretem csinálni.Kár érte izgulnom.-Jourdan bizonytalanul rám nézett.
-Neked is ezt kellene tenned.-mosolyogtam.-Munka közben is szabadulj fel,ne csak szünetekben.Javulni fog az önérzeted.-álltam fel.A sminkes végzett.-Köszönöm,Anne.
-Cara.-visszafordultam.-Én csak azt akarom,hogy vedd komolyabban.Már a tervezőnek is feltűnt.-oldalra néztem.Az karbatett kezekkel figyelt.Jourdanra néztem,majd tovább mentem.
-Cara.A mai divatbemutató nagyon fontos,és közérdekű.-mondta Mr.Clark amikor mellé értem.-Tudod,hogy te vagy a legjobb modellem.-suttogta.-Akarom,hogy te légy a fénypont.Azt akarom hogy csináld meg csodásan.Siess.-Az öltöző felé vettem az irányt miközben a forgalom még mindig nem csillapodott.
-Cara Delevigne.-kaptam a kezembe a ruhámat,ami ismét elnyerte tetszésemet.Ezért is szeretem a szakmám.Stilusos ruhákat mutathatok be embereknek,és a stilus által rátalálhatnak önmagukra.

*

Szinpadra lépés előtt Jourdan meg én váltottunk egy biztató mosolyt.
-A Victoria's Secret modellek bemutatásával,az új januári kollekció.-hallottuk a hangos bemondóban.Kiléptünk.Egy bemutató nagyon preciz,pontos munka.Mind ebben a lényeg,hogy kis idő alatt kell elvégezni.Nagy szerepe van ebben a szervezőknek,előkészitőknek,és nekünk.Modellként tudom,hogy ez nem egy unalmas dolog.Az emberek a modellkedésben nem látnak elég érzelmet és odaadást.Mi nem csak ,,anorexiás,, barbie babák vagyunk,ahogy ezt a civilek látják.Ez ennél sokkal több.A fények,a zene,a taps.Mind varázslatossá teszik ezt az egészet.
Az első sorban megpillantottam egy srácot napszemüvegben.Elhaladtam mellette,ezért nem tudtam nagyon szemügyre venni.Amikor vissza fordultam vettem észre hogy bámul.Lentről felfelé.Az ajkába harapott,és egy hatalmas vigyor terült el az arcán.Abban a pillanatban megborzontam,és összekuszálódtak a gondolataim..Lementem a szinpadról.A ,,finálé,, következett,amikor a modellek közösen lépnek fel.
Kint megint ő bámult.Hátradőlt,majd hátrébb dőjtötte fejét.

*

-Bámult?
-Bámult.Nagyon feltűnően.
-Dehát a nézőknek ez a dolga.Nézik a jó alakod.A ruhád.
-Jourdan.-mosolyogtam.-Ez más volt.-bámultam a földet.
-Ne is törődj vele.Gondolj a partira.Nem sokszor van ilyen,hogy egy hónapig vagyunk egy városban.Sőt.Szinte soha.-pakolt a táskájába Jourdan.-Ha meg lesz valami a titokzatos sráccal,kideritjük.-ennél a mondatnál közbe vágtam volna,de megzavartak.Nincs szükségem rarra,hogy kideritsünk akármit is.Az idő során tanultam a férfiaktól.Azt hogy semmi fáradozást nem érnek meg.
-Cara,Jourdan!-hallottunk meg egy hangot.-Ez egyszerűen remek volt!Cara!Fenomenális!
-Köszönöm,Mr.Clark.-mindig is szerettem,ha dicsérnek.
-Hogy-hogy még itt vagytok?A parti mindjárt kezdődik.Ott találkozunk.-mondta a tervező,majd elment.
-Viszlát Mr. Clark.
-Na?Megadjuk a módját?-kérdezte Jourdan.
-Menjünk.